Lehet-e az ember csak színész ma Magyarországon? – tette fel a kérdést Oberfrank Pál színművész, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója akadémiai székfoglaló előadásában. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához mindenekelőtt felidézte családi hátterét, nyugodt, kiegyensúlyozott gyermekkorát, amely biztos alapot kínált korán megmutatkozó művészi ambícióinak kiteljesedéséhez. „Katolikus családban nőttem fel. Három testvérem van. Fiúk vagyunk mind. Mindent a családomnak, a szüleimnek, őseimnek köszönhetek. Ösztönös ember vagyok, előbb érzem, mint értem, mi történik velem. Mesélik, gyerekkoromban bohóc voltam. Vágytam, hogy észrevegyenek, elismerjenek, de pirulós gyerek is, és ma is el tudok pirulni." A piarista gimnáziumba járt, fekete reverendás papok tanították, köztük a legendás Jelenits István tanár úr, Pilinszky Jánossal a folyosón találkozott. Számára az ő életük, példájuk igazodási pont lett. A színészetet is a piarista gimnáziumnak köszönheti. „Takáts Ervin, osztályfőnököm Piarista Színpadán éltem át először azt a furcsa titkot, hogy beléptem a színpadra, és István királlyá, Pázmány Péterré váltam. Beleremegtem az élménybe máig hatóan, és később is reszketve néztem a színházba érkező, még civil ruhás színészeket, amint a művészbejárón a színházba léptek, és nem értettem, csak csodáltam a változást, amikor a színpadon kosztümben megpillantottam őket. Ezért féltem a színháztól, a főiskolától, és csak akkor mentem el felvételizni, amikor már nem volt más választásom." A színház és filmművészeti főiskolán Marton László osztályába járt. „Sokat tanultam tőle is, Iglóditól is, Aschertől, Babarczytól, Gothár Pétertől. Marton arra tanított, hogy a színpadon vallomást kell tenni, valamit be kell vallani önmagamról. Nem szabad megúszni egyetlen előadást sem." A Vígszínházba került, és majd húsz évet ott töltött. Távozását követően Eperjes Károly kérte, hogy Bujtor István igazgató halála után menjen segíteni a veszprémi Petőfi Színházba, s ez újabb kihívást jelentett a számára. Eperjes Károly akkor azt mondta, hogy nekik nem ezt kellene csinálniuk, elég lenne a színjátszás vagy a rendezés, de ma sajnos nem elég. Oda kell állniuk, és hívni másokat is a nagy közös játékba, hogy összegyűljenek, és együtt építsék föl azt az új világot, mely mindnyájuknak ad lehetőséget, minőségi életet, békét, szeretet. „Azt hiszem, lehet az ember csak színész ma Magyarországon, de nekem nem sikerült. A nagy elődök nem erre tanítottak. Amit kaptam otthonról, az iskolámtól, ha nem is kényszerítettek, de akaratlanul is arra vezettek, hogy tegyek valamit. És azért az nagy felismerés volt mindig, hogy hányan énekeltek már költők, írók, színészek arról, ami nekünk is fáj. És jó is érezni, hogy nem vagyunk magunkban, mindez már régen kezdődött, a küzdelem folyik és még nem ért véget... de hátha mi most, ahogy Pio atya mondta rólunk, tényleg egy olyan kalitkában vagyunk, ahonnan együtt fogunk felszárnyalni, »hiszen nem az a fontos, hogy a madár hányat csap a szárnyával, hanem hogy íveljen« … legyünk mesterei a szárnyalásnak, hogy aztán majd együtt emlékezhessünk a »repülés boldogságára«"! – fejezte be előadását Oberfrank Pál.
 

Eperjes Károly: Laudáció Oberfrank Pál akadémiai székfoglalójához (pdf)

 

Oberfrank Pál (Budapest, 1964. május 3.) színművész Jászai Mari-díj (2013) Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, ahol szerepelt a diák-színjátszókör előadásain, a Piarista Színpadon. 1986-ban elvégezte a Külkereskedelmi Főiskola áruforgalmi szakát francia–angol tagozaton, majd mégis a színművészetet választotta. Főiskola előtt a Nemzeti Színház stúdiósa volt, Bodnár László utolsó tanítási évében. 1987-ben sikeresen felvételizett Marton László osztályába, 1991-ben szerzett színészdiplomát. 1991-2008 között a Vígszínház tagja volt. 2010. február 1-től a veszprémi Petőfi Színház igazgatója. Fontosabb alakításai: Szakonyi Károly: Adáshiba – Emberfia, Akutagava: A vihar kapujában – Pap, Shakespeare: Rómeo és Júlia – Tybalt, Madách: Az ember tragédiája – Ádám, Tamási Áron: Énekes madár – Bakk Lukács, Choderlos de Laclos-Christopher Hampton: Veszedelmes viszonyok – Valmont vikomt. Székfoglaló előadásának címe: Lehet-e az ember csak színész ma Magyarországon?