Barnali – magyar és indiai színkavalkád Delhiben
Kiállítás az utolsó öt, ma is aktív magyar kéknyomó család műhelyéről
A Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ Delhi és a National Crafts Museum & Hastkala Academy Delhi együttműködésében megnyílt a Barnali – Indo magyar színkavalkád című kiállítás 2025. november 28-án a National Crafts Museumban. A barnali dallamot, hullámokat és áramló színeket jelent, és metaforaként szolgál a textíliák kultúrákon átívelő mozgására. A december 15-ig látogatható kiállítás az indiai és a magyar kézművesség ritmikus kölcsönhatását mutatja be.
A Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ Delhi és a National Crafts Museum & Hastkala Academy Delhi együttműködésében megnyílt a Barnali – Indo magyar színkavalkád című kiállítás 2025. november 28-án a National Crafts Museumban. A barnali dallamot, hullámokat és áramló színeket jelent, és metaforaként szolgál a textíliák kultúrákon átívelő mozgására. A december 15-ig látogatható kiállítás az indiai és a magyar kézművesség ritmikus kölcsönhatását mutatja be.
A Barnali – Indo magyar színkavalkád című kiállítást megnyitotta: Magyarország nagykövetének felesége, Németh Erika és Amrit Raj, a Textilipari Minisztérium Fejlesztési (Kézművesipari) Biztosa. A hagyományos lámpagyújtás után Chandrashekar Bhede tervező, indigó szakértő előadást tartott az indiai és magyar kékfestő hagyományokról.
A magyar kékfestés indigóval történő mintázófestési eljárás, amelynek története összekapcsolódik India ősi textil hagyományaival. A szó arra a gyakorlatra utal, amely során festékálló pasztát nyomnak a vászonra, mielőtt azt indigóval befestenék. A mintázópaszta biztosítja, hogy az alkalmazott minta fehér vagy festetlen maradjon.
A minták felviteléhez az iparosok akár 300 éves, kézzel készített dúcokat használnak, amelyek regionálisan ihletett mintákat, illetve egyetemes és keresztény motívumokat tartalmaznak. A helyi növény- és állatvilág ábrázolása összefügg a régiók kultúrájával. A kiállításon bemutatott mintafák kiválóan tükrözik az Indiából származó eljárás magyarországi önállósodását, a saját motívumvilág kialakulását.
Az UNESCO 2018-ban felvette a kékfestést az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára. A kékfestő vállalkozások napjainkban többnyire második–hetedik generációs, családi tulajdonban lévő műhelyekben működnek. A mesterségbeli tudás forrásai továbbra is a tizenkilencedik századi (főként családi tulajdonban lévő) naplók, a hagyomány pedig megfigyelésen, valamint a napi gyakorlaton keresztül öröklődik. A kézművesek érzelmileg is erősen kötődnek a családi hagyományokra épülő alkotások iránt.
A győri kékfestő családból Gerencsér Enikő édesanyjával, Tóth Ildikóval, a Magyar Művészeti Akadémia Győri Regionális Munkacsoportjának tagjával érkezett Delhibe. Az alkotások és a nyomódúcok mellett Gerencsér Enikő A kéknyomott textíliák vizuális kommunikációs szerepe – Magyarországi megjelenésüktől napjainkig" című kutatását is bemutatta a kiállításon. A látogatók bepillantást nyerhettek a Pápai Kékfestő Múzeum történetébe, és külön paneleken az utolsó öt, ma is aktív magyar kéknyomó család műhelyébe.
A megnyitón levetítették a Kovács Miklós kékfestő mesterről szóló dokumentumfilmet, valamint A kékfestőinas című epizódot a Magyar népmesék sorozatból. A következő három napon Gerencsér Enikő és Tóth Ildikó workshopot tartott a meghívott iskolák diákjai, valamint a múzeum látogatói számára.
A kiállítás megvalósulását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
Tóth I.
Fotó: Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ Delhi
A magyar kékfestés indigóval történő mintázófestési eljárás, amelynek története összekapcsolódik India ősi textil hagyományaival. A szó arra a gyakorlatra utal, amely során festékálló pasztát nyomnak a vászonra, mielőtt azt indigóval befestenék. A mintázópaszta biztosítja, hogy az alkalmazott minta fehér vagy festetlen maradjon.
A minták felviteléhez az iparosok akár 300 éves, kézzel készített dúcokat használnak, amelyek regionálisan ihletett mintákat, illetve egyetemes és keresztény motívumokat tartalmaznak. A helyi növény- és állatvilág ábrázolása összefügg a régiók kultúrájával. A kiállításon bemutatott mintafák kiválóan tükrözik az Indiából származó eljárás magyarországi önállósodását, a saját motívumvilág kialakulását.
Az UNESCO 2018-ban felvette a kékfestést az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára. A kékfestő vállalkozások napjainkban többnyire második–hetedik generációs, családi tulajdonban lévő műhelyekben működnek. A mesterségbeli tudás forrásai továbbra is a tizenkilencedik századi (főként családi tulajdonban lévő) naplók, a hagyomány pedig megfigyelésen, valamint a napi gyakorlaton keresztül öröklődik. A kézművesek érzelmileg is erősen kötődnek a családi hagyományokra épülő alkotások iránt.
A győri kékfestő családból Gerencsér Enikő édesanyjával, Tóth Ildikóval, a Magyar Művészeti Akadémia Győri Regionális Munkacsoportjának tagjával érkezett Delhibe. Az alkotások és a nyomódúcok mellett Gerencsér Enikő A kéknyomott textíliák vizuális kommunikációs szerepe – Magyarországi megjelenésüktől napjainkig" című kutatását is bemutatta a kiállításon. A látogatók bepillantást nyerhettek a Pápai Kékfestő Múzeum történetébe, és külön paneleken az utolsó öt, ma is aktív magyar kéknyomó család műhelyébe.
A megnyitón levetítették a Kovács Miklós kékfestő mesterről szóló dokumentumfilmet, valamint A kékfestőinas című epizódot a Magyar népmesék sorozatból. A következő három napon Gerencsér Enikő és Tóth Ildikó workshopot tartott a meghívott iskolák diákjai, valamint a múzeum látogatói számára.
A kiállítás megvalósulását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.
Tóth I.
Fotó: Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ Delhi
December 3, 2025 | kovács miklós , national crafts museum , kékfestő , liszt intézet magyar kulturális központ delhi
