Ferdinandy György (1935-2024) • fotó: Lugosi Lugo László
Elhunyt Ferdinandy György író
Életének 89. évében, január 7-én Miamiban elhunyt Ferdinandy György, Magyarország Babérkoszorúja díjjal elismert, Saint-Exupery-, József Attila-, Márai Sándor - és Prima Primissima-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
„Nem voltak mestereim, nem voltak írótársak, akik körülvettek volna. Teljesen magamra voltam utalva egy idegen világban, idegen nyelvi közegben. Nem ismertem a magyarországi nemzedéktársaimat. Az emigránsok többnyire Nyugat-Európában maradtak, a trópusokon egyedül voltam. Nagyon sokáig tartott, amíg megtaláltam a hangomat" – emlékezett vissza Pécsi Györgyi irodalomtörténész, az MMA rendes tagja kérdéseire válaszolva a Magyar Művészet 2015/3. számában megjelent interjúban.
„Nem voltak mestereim, nem voltak írótársak, akik körülvettek volna. Teljesen magamra voltam utalva egy idegen világban, idegen nyelvi közegben. Nem ismertem a magyarországi nemzedéktársaimat. Az emigránsok többnyire Nyugat-Európában maradtak, a trópusokon egyedül voltam. Nagyon sokáig tartott, amíg megtaláltam a hangomat" – emlékezett vissza Pécsi Györgyi irodalomtörténész, az MMA rendes tagja kérdéseire válaszolva a Magyar Művészet 2015/3. számában megjelent interjúban.
Ferdinandy György 1935. október 11. Budapesten született. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, ahonnan az utolsó évben eltanácsolták. 1954 és 1956 között a Fővárosi Autóbuszüzemben dolgozott. 1956-ban felvették az ELTE BTK magyar-francia szakára, ahová csupán néhány hetet járhatott, mert kitört a forradalom. A szabadságharc leverése után, december 13-án elhagyta az országot és többedmagával Franciaországtól kért menedéket. 1956 és 1964 között Franciaországban többek között kőművesként, orosz fordítóként és könyveladóként dolgozott. 1957-től 1960-ig a strasbourgi és a dijoni egyetem hallgatója volt, 1969-ben pedig a Strasbourgi Egyetemen irodalomtörténetből doktorált. 1964 és 1976 között a Puerto Ricó-i Egyetemen spanyol nyelven oktatott. 1964-től 1970-ig bezárólag a Szomorú Vasárnap című irodalmi lap kiadója volt. A Szabad Európa Rádió külső munkatársaként is tevékenykedett 1976 és 1985 között. 1981-től 1986-ig a Nyugati Magyar Széppróza Antológiáját szerkesztette, az NRF és a Le Monde munkatársa volt. 1987-ben hazatért Magyarországra, ekkor egy évig tanított az Eötvös Kollégiumban. 1992-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen tartott egy szemesztert. Az ezredforduló óta felváltva Puerto Ricóban és Miamiban (ingázva) élt. A 2010-es években Budapestre tette át a székhelyét, de a téli hónapokat az Amerika Egyesült Államokban töltötte minden évben.
Írói munkássága
Írói pályáját versekkel, karcolatokkal és tárcanovellákkal kezdte, egyéni hangját Nemezió gonzáles egyetemi tanár beszéde a fekete erdő állataihoz (1970) című kötetében találta meg: a modern nyugat-európai áramlatok, kivált a szürrealizmus és a francia „új regény" vívmányait használta fel. Szabadon váltogatta az idősíkokat, a valóságos és álomszerű motívumokat, narrációját a költői jellegű leírás és a gyorsan pergő abszurd párbeszéd szabta meg. Történeteit budapesti, elzászi és Puerto Ricó-i emléktöredékek szövik át; szívesen élt a fantasztikum és az esszéisztikus kommentár lehetőségeivel. Irodalomtörténészként forrásértékű tanulmányban dolgozta fel Remenyik Zsigmond prózaíró dél-amerikai emigrációjának történetét és spanyol nyelven írott műveit (L'oeuvre hispano-americaine de Zsigmond Remenyik, 1969).
1960-ban jelent meg első francia nyelvű novelláskötete, a Sziget a víz alatt (L'île sous l'eau). A kötet sikere után Céline és Cendars kiadójával, Denoëllel kötött szerződést. 1964-ben Az év egyetlen napja (Le seul jour de l'année) című elbeszéléskötetéért az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetéssel, Saint-Exupery-díjjal ismerték el. Első magyar prózakötete 1965-ben Münchenben jelent meg Futószalagon címmel.
1988-ban a Magvető Kiadó publikálta első hazai könyvét, a Szerecsenségem története című kötetet. 1993-ban A francia vőlegény című műve megkapta az Év Könyve elismerést.
2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, de kilépett, majd 2015-től újra tagja lett a köztestületnek. 2015. január 30-án „A nyugati magyar irodalom párizsi árnyékhuszárai" címmel tartotta meg székfoglaló előadását a Pesti Vigadóban. Beszédében az 1956 után Nyugaton fellépő írónemzedék kapcsán három Párizsba szakadt magyar irodalmi szerzőről emlékezett meg. Olyan művészekről szólt előadása, akiknek idegen környezetben kellett magyar nyelven írniuk.
2015. október 13-án 80. születésnapja alkalmából a Magyar Írószövetség Dísztermében köszöntötték. 2017-ben B. Révész László filmrendező dokumentumfilmet forgatott róla az MMA megbízásából.
Utolsó kötete Szól a kakas címmel jelent meg a Magyar Napló Kiadó gondozásában 2022-ben. Folyamatban van életműkiadása, amelynek harmadik kötete, az Örökség 2023-ban jelent meg az Európa Könyvkiadónál.
Számos magyar költő és prózaíró munkáját fordította spanyol nyelvre, ezek egy részét második feleségével, María Teresa Reyes kubai származású és Puerto Ricó-i identitású volt egyetemi professzorral, lektorral és műfordítóval közösen. Fordításai jelentek meg magyarról franciára, franciáról magyarra, magyarról spanyolra, spanyolról magyarra is. Kritikusként is tevékenykedett: a kortárs magyar irodalom több száz munkájáról írt esszét, jegyzetet, kritikát.
Ferdinandy György kétszer házasodott, négy gyermeke van.
Állami díjai és kitüntetései: József Attila-díj (1995), Márai Sándor-díj (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata (2011), Magyarország Babérkoszorúja díj (2019).
Szakmai díjai és elismerései: Del Duca-díj (Franciaország, 1961), Saint-Exupéry-díj (Franciaország, 1964), Csokonai-díj (a hévízi Csokonai Vitéz Mihály Társaság díja, 1989), Az év könyve jutalom (1993), A nemzetközi PEN Club prózadíja (2000), Krúdy Gyula-díj (2000), MAOE (Magyar Alkotók Országos Egyesülete) alkotói nagydíja (2006), Déry Tibor-díj (2008), Bertha Bulcsu-emlékdíj (2009), Arany János-díj (a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa díja, 2015), Budapestért díj (Fővárosi Önkormányzat, 2022).
Írói pályáját versekkel, karcolatokkal és tárcanovellákkal kezdte, egyéni hangját Nemezió gonzáles egyetemi tanár beszéde a fekete erdő állataihoz (1970) című kötetében találta meg: a modern nyugat-európai áramlatok, kivált a szürrealizmus és a francia „új regény" vívmányait használta fel. Szabadon váltogatta az idősíkokat, a valóságos és álomszerű motívumokat, narrációját a költői jellegű leírás és a gyorsan pergő abszurd párbeszéd szabta meg. Történeteit budapesti, elzászi és Puerto Ricó-i emléktöredékek szövik át; szívesen élt a fantasztikum és az esszéisztikus kommentár lehetőségeivel. Irodalomtörténészként forrásértékű tanulmányban dolgozta fel Remenyik Zsigmond prózaíró dél-amerikai emigrációjának történetét és spanyol nyelven írott műveit (L'oeuvre hispano-americaine de Zsigmond Remenyik, 1969).
1960-ban jelent meg első francia nyelvű novelláskötete, a Sziget a víz alatt (L'île sous l'eau). A kötet sikere után Céline és Cendars kiadójával, Denoëllel kötött szerződést. 1964-ben Az év egyetlen napja (Le seul jour de l'année) című elbeszéléskötetéért az egyik legrangosabb francia irodalmi kitüntetéssel, Saint-Exupery-díjjal ismerték el. Első magyar prózakötete 1965-ben Münchenben jelent meg Futószalagon címmel.
1988-ban a Magvető Kiadó publikálta első hazai könyvét, a Szerecsenségem története című kötetet. 1993-ban A francia vőlegény című műve megkapta az Év Könyve elismerést.
2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett, de kilépett, majd 2015-től újra tagja lett a köztestületnek. 2015. január 30-án „A nyugati magyar irodalom párizsi árnyékhuszárai" címmel tartotta meg székfoglaló előadását a Pesti Vigadóban. Beszédében az 1956 után Nyugaton fellépő írónemzedék kapcsán három Párizsba szakadt magyar irodalmi szerzőről emlékezett meg. Olyan művészekről szólt előadása, akiknek idegen környezetben kellett magyar nyelven írniuk.
2015. október 13-án 80. születésnapja alkalmából a Magyar Írószövetség Dísztermében köszöntötték. 2017-ben B. Révész László filmrendező dokumentumfilmet forgatott róla az MMA megbízásából.
Utolsó kötete Szól a kakas címmel jelent meg a Magyar Napló Kiadó gondozásában 2022-ben. Folyamatban van életműkiadása, amelynek harmadik kötete, az Örökség 2023-ban jelent meg az Európa Könyvkiadónál.
Számos magyar költő és prózaíró munkáját fordította spanyol nyelvre, ezek egy részét második feleségével, María Teresa Reyes kubai származású és Puerto Ricó-i identitású volt egyetemi professzorral, lektorral és műfordítóval közösen. Fordításai jelentek meg magyarról franciára, franciáról magyarra, magyarról spanyolra, spanyolról magyarra is. Kritikusként is tevékenykedett: a kortárs magyar irodalom több száz munkájáról írt esszét, jegyzetet, kritikát.
Ferdinandy György kétszer házasodott, négy gyermeke van.
Állami díjai és kitüntetései: József Attila-díj (1995), Márai Sándor-díj (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata (2011), Magyarország Babérkoszorúja díj (2019).
Szakmai díjai és elismerései: Del Duca-díj (Franciaország, 1961), Saint-Exupéry-díj (Franciaország, 1964), Csokonai-díj (a hévízi Csokonai Vitéz Mihály Társaság díja, 1989), Az év könyve jutalom (1993), A nemzetközi PEN Club prózadíja (2000), Krúdy Gyula-díj (2000), MAOE (Magyar Alkotók Országos Egyesülete) alkotói nagydíja (2006), Déry Tibor-díj (2008), Bertha Bulcsu-emlékdíj (2009), Arany János-díj (a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa díja, 2015), Budapestért díj (Fővárosi Önkormányzat, 2022).
