Előadásában a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szakál Ernő kőszobrász-restaurátor művész tanítványaként 1977-ben ugyanezen a területen diplomát szerző akadémikus körbejárta stúdiumának fontosabb tartó pilléreit. Elmondta hogyan vált a kőrestaurálás élete részévé, mit ért el személyes fejlődése során ezen a szakterületen és hogyan szolgálta vele a magyar képzőművészeti szcéna világát.
Fontosabb munkáit bemutatva tárta fel a kőrestaurálás módszertanát, illetve a rá jellemző sajátos megoldások eszköztárát. Munkatervének, ars poeticájának sarkalatos eleme, hogy mindig csak az építészetileg mérhető dolgokat rekonstruálja. Úgy gondolja, hogy a restaurátor leginkább kézzelfogható forrásokból tud építkezni. Mestersége ebben az esetben etikus. Olyan fragmentumokkal dolgozik tehát, amiknek egyértelműen megvan a lenyomata, mérhető és egzakt. Ezek segítségével képes ráeszmélni az analógiákra, leképezni hogyan következnek egymásból a dolgok. A műalkotások állapotának megóvása a konzerválási folyamat során így kapja vissza a megfelelő kiegészítéseket, arányokat, méreteket, szimmetriákat. A restaurálásra szánt művészi érték megmentése, üzenetének helyes olvasata így nyer értelmet. A legegyszerűbb hozzátoldás is az egykori „történet" hiteles mását képezi. Ornamentális, figurális és bármely apró részlet felújításával azonban nem foglalkozik.
Művészi elképzelései tették élővé egyik első és máig legfontosabb munkájának, a sárospataki Vöröstorony (Öregtorony) reneszánsz kőfaragványait és árkádjait, vagy a szívéhez szintén közel álló munkáját, a pécsi Dóm-kőtárat. A Pécs főterén álló középkori és reneszánsz emlék a 12. századi Magyarország legjelentősebb és legszebb középkori faragványait őrzi.
A füzéri palota kőrestaurátori tervét 2006-ban készítette el, a helyreállítás végül 2015 és 2016 között valósult meg. A terv nyomán megújult a palotaszárny, a várkápolna és az alsó bástya, a felsővár rekonstrukciója részben megtörtént, az épületegyüttes egyes helységeiben pedig a múlt összefüggő történetté összeálló hiteles élményeit, jeleneteit eleveníti fel egy korhű interaktív kiállítás.
Az örökérvényű módszerek mellett Osgyányi Vilmosnál szóhoz jutnak korszerű megoldások is. Az adott kor eredeti állapotának visszaállítása egy sor történelmi segédtudomány bevonásával történik. Régészeti anyagok analizálása, művészettörténeti ismeretek, forrásanyagok kutatása, művészettörténeti ismeretek adják a restaurátor módszertanát, technikai repertoárját. A romértékek, anyagtöredékek korabeli környezethez és hangulathoz illeszkedő autentikus atmoszférájának felelevenítése sokszor a művész új fajta eklektizáló technikai megoldásain keresztül válnak értelmes, jól funkcionáló egységgé.
 A székesfehérvári és pécsi románkori bazilikák, Ják és Zsámbék koragótikus monostortemplomai, a budai Nagyboldogasszony templom és a Nagy Lajos-kori pécsi egyetem gótikus épületei, a füzéri vár és a tereskei templom későgótikus ablakai és boltozatai, Nyírbátor és Sárospatak reneszánsz várkastélyai is az ő keze munkája nyomán éledtek fel a feledés homályából és váltak újra a magyar építészettörténet és a magyar nép kulturális emlékezetének meghatározó emlékműveivé.
Búzás Gergely, aki Osgyányi Vilmossal számos alkalommal dolgozott együtt, több lényeges szempontra is felhívta a figyelmet laudációjában. Az egyik, hogy a restaurálás az egyetlen olyan művészeti ág, ahol a művész nem önmegvalósításra törekszik, „hanem rég meghalt művészek pusztulásra ítélt alkotásainak kell új életet adnia, miközben egyedülálló módon közel kerül, sőt szinte azonossá válik az egykori alkotó személyiségével, bár jobbára annak még a nevét sem ismeri." A másik, hogy a középkor kőfaragványainak és lapidáriumainak különféle emlékei hazánkban olyannyira a történelem martalékává váltak, hogy azokat rekonstruálni az egyik legfelelősségteljesebb feladat. „Míg Európa boldogabb tájain a középkor építészete ma is a hétköznapok élő valóságához tartozik, hazánkban egy távoli, elfeledett, és szinte idegenné vált civilizáció, föld alól kiásott, vagy átépítésekből kibontott, szinte csak a kutatók által értett és értékelt emlékei a középkori építészet maradványai." Azért is kiemelt ma egy ilyen művész orientációja, mert a Magyar Művészeti Akadémia a Magyar Építészeti Múzeum létrehozása előtt áll, és ebben a vállalásban nem nélkülözheti egy olyan egyedülálló szakember tudását és tapasztalatait amilyen Osgyányi Vilmos.