Klebelsberg Kuno munkássága két alappillérre épült. Egyrészt emelni kívánta a magyar társadalom összes csoportjának kulturális színvonalát a közoktatás minden szintjének fejlesztésével. A társadalom legszélesebb rétegei műveltségének emelése céljából indította el a népiskolai programot 1926-ban. Az országot 5 km-es sugarú körökre osztották, és népiskolák létesítésére kötelezték a törvényhatóságokat vagy a földbirtokosokat. Ennek eredményeként 1930-ra 5000 népiskola épült. A népiskolai oktatás eredményeként az analfabéták száma 1920 és 1930 között egyharmadával csökkent, 15,2%-ról 9,6%-ra, s 1935-ben már csak a magyar lakosság 7%-a volt írástudatlan. Klebelsberg Kuno számára a másik fontos cél az elitképzés fejlesztése volt, amelynek keretében a tudományos élet intézményeinek megerősítését, külföldi magyar tudományos intézetek létrehozását akarta megvalósítani. Ennek érdekében egyre nagyobb állami és más erőforrások megszerzéséért harcolt. Szorgalmazta a tananyagok gyakorlatiasabbá tételét és a középiskolákban az élő idegen nyelvek oktatását. Ezért 1924-ben létrehozta az új iskolatípust, a reálgimnáziumot, amely az addigi gimnázium és a reáliskola közötti átmenetként működött. A gimnáziumokban megmaradt a humán tárgyak dominanciája, a reáliskolákban a gyakorlati tantárgyakat tanították nagyobb óraszámban, míg az új iskolatípusban pedig a reál tantárgyak lettek a fő tárgyak. A lányok oktatását 1926-ban alakították át, hasonlóan háromszintű modellre: leánygimnázium, leánylíceum és leánykollégiumokra. Mind a fiú, mind a leány középiskolák magas szintű, biztos tudást adó intézmények voltak. Klebelsberg kultuszminisztersége kezdetén csak két tudományegyetem maradt a trianoni békeszerződés következtében az ország határain belül: Budapesten és Debrecenben. Klebelsberg megszervezte a pozsonyi és kolozsvári tudományegyetem határon belülre költöztetését, így az előbbi Pécsen, utóbbi Szegeden talált új otthont. A közgyűjtemények munkájának összehangolására, finanszírozásuk optimalizálására hozták létre az Országos Magyar Gyűjteményegyetemet. A szervezetbe integrált intézmények – Országos Levéltár, Magyar Nemzeti Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Egyetemi Könyvtár – képviselőiből és más választott tagokból közös önkormányzati tanács alakult a miniszter vezetése alatt. Klebelsberg minisztersége idején épültek ki a magyar kultúra intézményesített külföldi hídfőállásai. A Collegium Hungaricumok rendszere ösztöndíjakkal biztosította a magyar kutatók nyugodt és hosszú távú kutatási lehetőségeit, valamint művészek külföldi tanulmányútjait, mely törvényi védelmet is kapott. A törvény 1927-ben a bécsi, berlini és a római intézetről rendelkezett. 1930-ban, Klebelsberg javaslatára a magyar tudomány, irodalom, művészet és közművelődés érdekében kifejtett tevékenység magas állami elismerésére alapították a Corvin-kitüntetés-együttest. A Corvin-láncot és Corvin-koszorút a korszak legkiválóbb, legkülönfélébb gondolkodású és politikai hovatartozású személyiségei kapták meg, első alkalommal 1931-ben. Klebelsberg alig 57 évesen, váratlanul hunyt el 1932-ben. Halála után, 1933-ban a budapesti Műcsarnokban emlékkiállítást rendeztek a tiszteletére. 1934-ben a bécsi Collegium Hungaricum keretében működő történeti intézet felvette nevét. 1939-ben köztéri szobrot kapott a pesti városközpontban, amely ma a budai oldalon őrzi emlékét. A II. világháború utáni évtizedekben neve feledésbe merült egészen az 1970-es évekig. A rendszerváltás, 1989 után újra többet foglalkoztak életútjával és munkássága eredményeivel. A Szegedi Tudományegyetem Könyvtára felvette a nevét, újabb köztéri alkotások születtek, közterületeket, tudományos és pedagógiai ösztöndíjat is elneveztek róla. Ma a humán tudományok művelői az évente meghirdetett Klebelsberg Kuno-ösztöndíjjal folytathatják római, bécsi és berlini, vagy akár londoni és párizsi kutatásaikat.