– Kisgyermekkora óta farag, de a számítógépnél horgonyzott le, aztán túllépett e divatos szakmán. Mi csábította el a klaviatúrától? 
– Isten más feladatot szánt nekem. A gyakorlati szakmai tudás megszerzése, tárgyaim zsűriztetése, kiállításokon való megjelenés, s az elért sikerek biztattak arra, hogy elgondolkozzam a váltás lehetőségéről. Belevágtam. Biztos voltam benne, hogy ez az én utam: feladatomnak, missziónak tekintem az újabb és újabb generációk bevonását a faragás titkaiba, hogy elvezessem őket gyökereinkhez, népi örökségünkhöz, s a néplélekhez.

– Ki voltak a mesterei?
– Varga László, Szőke István, Fehér Lajos, Varga János, Tóth Mihály, Nagy Ferenc, Hodó József és persze a Kapoliak. Ők valamennyien különleges értéket képviselnek a magyar népművészetben. Két alkalommal kaptam meg a három évente megrendezésre kerülő Kapoli-pályázat fődíját, ami vándordíj, egy Kapoli kanászkürt. Felemelő érzés volt kézben tartani e jeles előd keze munkáját.

– Mikor, s miért váltott a fafaragásról a csont megmunkálására?
– A somogyi pásztorfaragás része a csontmegmunkálás. Elkényeztetett a Kaposvári Húskombinát: szürkemarhatülök nem lévén, a csontot használtam, használom a különféle dísztárgyak és használati eszközök elkészítésére.

– Honnan eredezteti a tehetségét?
– Istentől kaptam a talentumot, remélem, jól sáfárkodom és el tudok majd számolni vele. Iránymutató idézetem a bencésektől az „ora et labora", vagyis: imádkozzál és dolgozzál.

– Régóta tagja a kaposvári Szent Margit-Szent József Plébánia képviselőtestületének. A szent családot ábrázoló kompozíciója hétről hétre más családnál „vendégeskedik", miközben a háziak közösen imádkoznak békéért, biztonságért, egészségért és az ország vezetőiért is. Hogy véli, lehet-e a művészettel, a népművészettel evangelizálni?
– Ez a szent család-kompozíció Rumszauer Miklós plébános atya rábeszélésére készült. Örülök, hogy az év legsötétebb időpontjában hozzá tudtam járulni a csodaváráshoz, az elcsendesedéshez. A Vikár Béla Vegyeskarban énekelek, és tudom, hogy csend nélkül nincs zene. Zajos világunkban szükséges a csend, a befelé figyelés és a hálaadás. A művészetről azt tartom, hogy az evangelizáció magas foka.

– A Hagyományok Háza meghirdette a XXXIV. Országos Faragópályázatot id. Kapoli Antal Kossuth-díjas fafaragó, a Népművészet Mestere emlékére. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum lesz a házigazdája az idei Kapoli-kiállításnak. Mit vár a pályázattól?
– A Somogy Vármegyei Népművészeti Egyesület a rendezésben vállal szerepet. A Kapoli-kiállítás június 21-én nyílik, és november 16-ig lesz látogatható, s a pályázathoz kapcsolódva faragó konferenciát szervezünk az alkotók részére. Mivel ez a nap a Múzeumok Éjszakája rendezvénnyel együtt zajlik, így bárki megtekintheti a pazar kollekciót. Remélem, a rendezvénynek pozitív lesz a visszhangja, s így reményt adhat a későbbi, három évente ismétlődő folytatásra.

–  Jelenleg mivel tölti a napjait?
– Kaposszentbenedeken gyönyörű környezetben építek alkotóházat, hogy otthont teremtsek egy faragó bázisnak – kiállítótérrel, műhellyel, a közösség számára hasznos felszereléssel. Számítok a helyiek szimpátiájára, támogatására. Első terveim között szerepel egy falufa megalkotása.

Névjegy: Gosztonyi Zoltán tevékeny alkotóélet során először a Népművészet Ifjú Mestere, majd Népművészet Mestere lett. 1992-ban és 1998-ban Kapoli-díjban részesült, egyebek mellett a Gránátalma-díjnak, valamint a Pro Cultura Hungariae elismerésnek is tulajdonosa, de Aranykoszorú-díjat is kapott, 2019-ben pedig Magyar Arany Érdemkeresztet. Somogyi pásztorfaragásai bejárták a nagyvilágot Számos jelentős kiállításon – egyebek mellett Bonnban, Párizsban, Berlinben, Rómában, Washingtonban, Kairóban, Dél-Koreában és Pekingben – képviselte hazán gazdag népművészetét.
 
A teljes interjú elolvasható a sonline.hu oldalán.
 
Fotó: Kovács Tibor