- Milyen stílusirányzathoz sorolható alkotásokat láthat majd a közönség? Felfedezhetünk-e rokonságot a korábbi munkákkal?

- Tizenkét nagyméretű festmény lesz látható a Vigadó ötödik emeletén, melyek egyetlen sorozatot alkotva Dante Alighieri Divina Commediájának első részéhez, a Pokolhoz készültek. A képek stílusát az egyszerűség kedvéért nevezzük figurális realistának. Lényegében nem térnek el korábbi képeimtől, legfeljebb abban, hogy irodalmi művet festményen eleddig még nem ábrázoltam.

- A pálya gazdagságából és a kerek születésnap aktualitásából kiindulva felmerül a kérdés, miért döntött úgy, hogy nem áttekintő életmű-kiállítást rendez, hanem új műveket mutat be?

- 2019-ben a Műcsarnokban volt egy három termes kiállításom, amelynek anyagát 33 év terméséből válogattam. Azóta csak hat év telt el, így nem akartam némi változtatással megismételni a műcsarnoki áttekintést. Másrészt Dante műve annyira lefoglal az utóbbi időben, annyira fontossá vált, hogy elhatároztam, a magam módján megfestem a Színjáték mindhárom részét, melyből egyelőre a Pokollal fogok elkészülni, utána pedig folytatom a Purgatóriummal és a Paradicsommal – ha minden jól megy. A most kiállítandó képeket hosszabb tanulmányok után tavaly és idén festettem.

- Egy régi terv vált valóra, vagy esetleg a legújabb, Nádasdy Ádám-féle fordítás (2016) miatt fordult érdeklődése a mű felé?

- Korábban nem készültem erre. Sőt, fiatalabb koromban az Isteni Színjátékba bele is tört a bicskám – nem olvastam végig. A festői sorozat elképzelése csak a 2021-es Dante-évben villant fel. Nádasdy fordítása viszont valóban segített a könnyebb olvasásban és az értelmezésben, s azóta párhuzamosan forgatom Babits fordításával és más elemzésekkel, különösen a Magyar Dantisztikai Társaság nagyszerű kommentár-köteteivel.


- Jól sejtem, hogy van összefüggés az utóbbi évek világeseményeivel is?

- Tulajdonképpen nincs és mégis van. A világjárvány ugyan már jelezte, hogy megingott a biztonságunk, de 2022-től a közeli háború földi pokla az, ami ténylegesen megidézi az eredeti Poklot. És bár nem akarok kifejezetten aktualizálni, a jelenkor valamilyen formában átsejlik a képeken.

- A világirodalomban az Isteni Színjáték Pokol című része volt a legnagyobb hatással a későbbi követőkre. Ön szerint is ez emelkedik ki a három fő rész közül?

- Nem. A Pokol borzalmas hely. Kellemetlen megidézni, de elfordítani sem szabad a tekintetet felőle. Nagy kár, hogy a Pokolból inkább csak az „érdekességet" szokták meglátni, nem a tanulságot. A három rész közül számomra a Purgatórium a könnyebben átélhető hely, a legszellemibb pedig a Paradicsom.

- Említette, hogy korábban nem ábrázolt irodalmi művet. Az irodalmi illusztrációnak gazdag hagyományai vannak többek közt Zichy Mihálytól kezdve Szalay Lajoson át Gyulai Líviuszig. A közelmúltban épp az MMA rendezett kiállítást Lovas Ilona, Baksai József, Gaál József és Szurcsik József akadémikusok részvételével a Római Magyar Akadémián Kinek a pokla ma Dante pokla? címmel. Akkor nem merült fel a részvétele?

- Annak a kiállításnak a kurátora, Sulyok Miklós művészettörténész – szintén akadémikus - engem is megkérdezett, hogy szerepelnék-e. Érdekelt a tárgy, hiszen régebben festettem például egy kisebb mitológiai sorozatot, Perszephoné és Hádész alvilági történetéből. De evilági alvilágnak tekintettem a kocsmai témáimat is. Három napig gondolkodtam, majd arra jutottam, hogy most nem vennék részt az eseményen, viszont ekkor határoztam el, hogy megfestem úgymond az egész Színjátékot.  

- Mit gondol az irodalmi illusztráció műfajáról, mennyiben más ez, mint például egy sajtóhírt megjeleníteni a vásznon?

- A szó szoros értelmében vett irodalmi illusztráció külön műfaj, és bár egyre kevésbé létezik, gyakorlatilag mindig könyvek lapjain és borítóin találkozunk vele. Tágabb értelemben azonban a festészet évszázadokon, sőt évezredeken át, a portréfestmények mellett, mindig vallásos vagy mitológiai történeteket illusztrált – jelenített meg. Csak a vallás egyeduralmának csökkenésével tűntek fel más műfajok, témák: csendélet, tájkép, akt, absztrakció. A XIX. századtól jóformán bármi lehetett a festészet tárgya. Géricault vagy Manet sajtóhíreket is megfestett, de Manet vagy Degas novellát is – és nem nevezték illusztrációnak. Az Isteni Színjátékról festett képeim, ha úgy tetszik, illusztrációk, de önálló festmények is. Ugyanúgy, ahogy Delacroix Dante bárkája című festménye. Igen, ez a legjobb példa.

- Van-e Ön számára minta, példaértékű alkotás irodalom és képzőművészet tökéletes találkozására?

- Nehéz kérdés, hiszen milyen síkon „találkozhat" a verbalitás és a vizualitás, melyek teljesen eltérő nyelven közlik mondandójukat? Sőt, a festészet talán legfőbb ismérve éppen az, hogy nem verbális. A tetejébe még anyag is: festék, olaj, vászon, kő, bronz. Furcsa, hogy ezt mondom éppen most, Dante lábnyomát követve. És mégis, van valamilyen különös átjárás oda-vissza: ezt példázzák a képzőművészetről írt szépirodalmi művek, olyanok mint Baudelaire versei vagy Balzac csodálatos novellája, Az ismeretlen remekmű.
Ha viszont az irodalmat kitágítjuk a történet, a történetmesélés kategóriája felé, akkor látszik, hogy a kisebb-nagyobb történetek az idők során milyen hihetetlen bőséggel termékenyítették meg a művészetet.

- Milyen üzenete lehet Ön szerint Dante művének a mai olvasó számára?

- Az, hogy a túlvilág: valóság. 

A megnyitóról készült videó az alábbiakban tekinthető meg: