Igék az igákról
Szörényi László kérdései
Igék az igákról című tanulmánykötetben Szörényi László irodalomtörténész új nézőpontból tekint kultúrtörténeti hiedelmekre, és azzal a biztos tudattal, hogy beszéljen bár a múltról, azért csak a mának, korunk olvasóinak szól. Így formálja a közgondolkodást.
Igék az igákról című tanulmánykötetben Szörényi László irodalomtörténész új nézőpontból tekint kultúrtörténeti hiedelmekre, és azzal a biztos tudattal, hogy beszéljen bár a múltról, azért csak a mának, korunk olvasóinak szól. Így formálja a közgondolkodást.
Hérakleitosz szerint kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Nos, a kultúrafolyamba sem kapcsolódhatunk kétszer ugyanúgy, még ha Szörényi László tanár úr munkásságával kiszélesítette is a medret. Gondolatainak, asszociációs mezejének újabb és újabb kapcsolódásaiból kitűnik: minden mozgásban van, de ez is csak a kíváncsiságának kedvez. Hívhatnánk ezt kutatókedvnek, Szörényi László irodalomtörténész esetében a detektív működésmódja is fölsejlik, aki nyomra bukkan, és addig nem nyugszik, amíg föl nem göngyölíti a szálakat. Ezért is kérdez tűpontosan.
A Herder-féle kis katekizmus 136–137. oldalán található kérdés-felelet szerint a bosszús ember így imádkozik: „Isten, ne bocsásd meg nekem az én vétkeimet, mint ahogy én sem bocsátok meg felebarátomnak. Légy irgalmatlan hozzám, a'milyen én vagyok hozzája." Milyen imádság ez? – kérdez rá az irodalomtörténész legújabb tanulmánykötetében. Szörnyű imádság. Már a keménytáblás borítón feltárul a kettősség: Igék az igákról. Alatta részlet Hieronymus Bosch Gyönyörök kertjéből. Az első tanulmánycím is meghasonlott lelkiállapotra utal: Átkozódó Apostol? Milyen utat jár be az Ige a gyermek Petőfi sárszentlőrinci vallástankönyvétől a hitében megrendült Szilveszterig?
Mi az oka annak, hogy Petőfi 1848. március 21-én egyszerűen leöcsémezi a nála hat évvel idősebb Arany Jánost? Nem sokkal korábban volt már a megszólított „szerelmetes fa-Jankóm" is… Szörényi László tanulmánycíme megkérdőjelezi a Petőfi–Arany-levelezés látszólagos idilljét, és megint csak elbizonytalanít: „Hancúrozás"?
Mit érzett, mit gondolt Arany Világos után, hogyan értékelte az ország helyzetét? A Keveháza helye Arany János életművében című tanulmányban szerkesztői koncepcióról, áthallásokról, sorok közötti üzenetekről is olvashatunk: „…Akkor pedig feltétlenül eszébe kellene ötlenie az olvasónak, hogy a Biblia nem csupán vallásos hitünk alapja és kézikönyve, hanem költészet is, méghozzá a legmagasabb minőségű az ókorból, s méltán állítható Homérosz mellé. A költők pedig gyakran valóban nem csupán prófétai vonásokat mutatnak fel, hanem igazi próféták. Arany egész irodalomfelfogásának egyik alapvonása az archaikus, tehát ősi görög, római és bibliai költészet, valamint az ősi és az élő keleti költészetnek, továbbá a hitelesként megteremtendő és a népköltészetből táplálkozó lehetséges (…) létrehozása, megteremtése és egymásra vonatkoztatása" – magyarázza az irodalomtörténész.
Lépjünk csak visszább pár száz évvel: Zrínyi Miklós Zágrábban őrzött könyvtárából pontosan tudható, mit olvasott a magyar eposz megteremtője. Ókori görög és latin klasszikusokat, Tasso és Marino műveit, a 15. és 16. századi latin epikusokat… Szörényi László arra is rákérdez, miként hatott az eposz fejlődéstörténetére a török végső kiűzése Magyarországról. Majd ismét Aranyhoz fordul, aki azt firtatja: vajon az iparosodott világban lehetséges-e még egyáltalán az eposzi totalitás? Jelentésteli élet? A részleteket egységbe foglaló teljesség? A társadalom elvetette a naiv eposzt, a regénynek pedig – figyelmeztet Kemény Zsigmond – az a dolga, hogy szétrombolja az illúziókat!
Lézezik-e tehát a megváltó Isten világterve? Valóságos történelmi tényező-e a csoda?
Szörényi László a Sárkány című, széptani mesét hívja bizonyságul, amely Arany János esztétikájának „rövid (és Lukács Györgynél feltétlenül velősebb!) megfogalmazása. Arról szól, hogyha az ember azt hiszi, úgy lesz magasztos, ha elszakad a valóságtól, akkor úgy jár, mint az a sárkány, aki függetleníteni akarja magát a madzagtól, beleesik a pocsolyába, és ott ugrándoznak rajta a békák. Tehát sárkány-e vagy béka?! Egyik sem: fülemüle – mutat rá az irodalomtörténész –, ha figyelembe vesszük, hogy Arany a maga versbéli bírájával hogyan intézte el a pört…" A költő ugyanis nem a lefelé vezető utat választja, hanem mindig a felemelkedés irányába mutat.
Valami hasonlót fogalmaz meg Bella István Igék és igák című versében: „a szájnak: szabad szólani /szabad szavakkal szállani / szabad szívekként szállani / szabad madárnak látszani"
Igék az igákról című tanulmánykötetben Szörényi László új nézőpontból tekint kultúrtörténeti klisékre, hiedelmekre, és azzal a biztos tudattal, hogy beszéljen bár a múltról, akkor is a mának, korunknak szól. Így formálja a közgondolkodást. Külön fejezetet szentel Arany János kapcsolódásainak Petőfihez, Dantéhoz vagy Firdauszi perzsa költőhöz. A 18. századi művek között tárgyal két magyarországi Petrarca kiadást, ír a neolatin eposzról, Pálóczi Horváth György fiziko-teológiai művéről és fiának, Ádámnak költészetéről is. 19. századról szóló írásainak főszereplői többek között Madách Imre, Kossuth Lajos és Kazinczy Ferenc. Műveltségének idő és tér nem szab határt, tárgya iránti szeretete, csepp iróniája és humora magával ragadja az olvasót.
(Szörényi László: Igék az igákról – Tanulmányok. Nap Kiadó, Budapest, 2024, 252 oldal. Ára: 4500 forint)
Tóth Ida
A Herder-féle kis katekizmus 136–137. oldalán található kérdés-felelet szerint a bosszús ember így imádkozik: „Isten, ne bocsásd meg nekem az én vétkeimet, mint ahogy én sem bocsátok meg felebarátomnak. Légy irgalmatlan hozzám, a'milyen én vagyok hozzája." Milyen imádság ez? – kérdez rá az irodalomtörténész legújabb tanulmánykötetében. Szörnyű imádság. Már a keménytáblás borítón feltárul a kettősség: Igék az igákról. Alatta részlet Hieronymus Bosch Gyönyörök kertjéből. Az első tanulmánycím is meghasonlott lelkiállapotra utal: Átkozódó Apostol? Milyen utat jár be az Ige a gyermek Petőfi sárszentlőrinci vallástankönyvétől a hitében megrendült Szilveszterig?
Mi az oka annak, hogy Petőfi 1848. március 21-én egyszerűen leöcsémezi a nála hat évvel idősebb Arany Jánost? Nem sokkal korábban volt már a megszólított „szerelmetes fa-Jankóm" is… Szörényi László tanulmánycíme megkérdőjelezi a Petőfi–Arany-levelezés látszólagos idilljét, és megint csak elbizonytalanít: „Hancúrozás"?
Mit érzett, mit gondolt Arany Világos után, hogyan értékelte az ország helyzetét? A Keveháza helye Arany János életművében című tanulmányban szerkesztői koncepcióról, áthallásokról, sorok közötti üzenetekről is olvashatunk: „…Akkor pedig feltétlenül eszébe kellene ötlenie az olvasónak, hogy a Biblia nem csupán vallásos hitünk alapja és kézikönyve, hanem költészet is, méghozzá a legmagasabb minőségű az ókorból, s méltán állítható Homérosz mellé. A költők pedig gyakran valóban nem csupán prófétai vonásokat mutatnak fel, hanem igazi próféták. Arany egész irodalomfelfogásának egyik alapvonása az archaikus, tehát ősi görög, római és bibliai költészet, valamint az ősi és az élő keleti költészetnek, továbbá a hitelesként megteremtendő és a népköltészetből táplálkozó lehetséges (…) létrehozása, megteremtése és egymásra vonatkoztatása" – magyarázza az irodalomtörténész.
Lépjünk csak visszább pár száz évvel: Zrínyi Miklós Zágrábban őrzött könyvtárából pontosan tudható, mit olvasott a magyar eposz megteremtője. Ókori görög és latin klasszikusokat, Tasso és Marino műveit, a 15. és 16. századi latin epikusokat… Szörényi László arra is rákérdez, miként hatott az eposz fejlődéstörténetére a török végső kiűzése Magyarországról. Majd ismét Aranyhoz fordul, aki azt firtatja: vajon az iparosodott világban lehetséges-e még egyáltalán az eposzi totalitás? Jelentésteli élet? A részleteket egységbe foglaló teljesség? A társadalom elvetette a naiv eposzt, a regénynek pedig – figyelmeztet Kemény Zsigmond – az a dolga, hogy szétrombolja az illúziókat!
Lézezik-e tehát a megváltó Isten világterve? Valóságos történelmi tényező-e a csoda?
Szörényi László a Sárkány című, széptani mesét hívja bizonyságul, amely Arany János esztétikájának „rövid (és Lukács Györgynél feltétlenül velősebb!) megfogalmazása. Arról szól, hogyha az ember azt hiszi, úgy lesz magasztos, ha elszakad a valóságtól, akkor úgy jár, mint az a sárkány, aki függetleníteni akarja magát a madzagtól, beleesik a pocsolyába, és ott ugrándoznak rajta a békák. Tehát sárkány-e vagy béka?! Egyik sem: fülemüle – mutat rá az irodalomtörténész –, ha figyelembe vesszük, hogy Arany a maga versbéli bírájával hogyan intézte el a pört…" A költő ugyanis nem a lefelé vezető utat választja, hanem mindig a felemelkedés irányába mutat.
Valami hasonlót fogalmaz meg Bella István Igék és igák című versében: „a szájnak: szabad szólani /szabad szavakkal szállani / szabad szívekként szállani / szabad madárnak látszani"
Igék az igákról című tanulmánykötetben Szörényi László új nézőpontból tekint kultúrtörténeti klisékre, hiedelmekre, és azzal a biztos tudattal, hogy beszéljen bár a múltról, akkor is a mának, korunknak szól. Így formálja a közgondolkodást. Külön fejezetet szentel Arany János kapcsolódásainak Petőfihez, Dantéhoz vagy Firdauszi perzsa költőhöz. A 18. századi művek között tárgyal két magyarországi Petrarca kiadást, ír a neolatin eposzról, Pálóczi Horváth György fiziko-teológiai művéről és fiának, Ádámnak költészetéről is. 19. századról szóló írásainak főszereplői többek között Madách Imre, Kossuth Lajos és Kazinczy Ferenc. Műveltségének idő és tér nem szab határt, tárgya iránti szeretete, csepp iróniája és humora magával ragadja az olvasót.
(Szörényi László: Igék az igákról – Tanulmányok. Nap Kiadó, Budapest, 2024, 252 oldal. Ára: 4500 forint)
Tóth Ida
