A Magyar Művészeti Akadémia székházában, a Pesti Vigadóban Makoldi Sándor utolsó korszakának fő művei mellett népművészeti tárgyak is megjelennek az alkotó gyűjteményéből, továbbá gyermekei, Makoldi Sándor Gyula és Makoldi Gizella szobormakettjei, textilfestményei. Makoldi Sándor a magyar nemzet kollektív emlékezetében élő tudástartalmakat kívánta felszínre hozni, láthatóvá tenni. Meggyőződéssel hitte, hogy Magyarországon utat törhet magának egy olyan vizuális művészet, amely folytatása a hagyományos műveltségnek. Az általa gyűjtött és elemzett néprajzi tárgyakon felfedezte festészetének inspirációit: a népművészet absztrakt fogalmi jelképeit. A világképbe rendezés lehetősége elkápráztatta, majd a képein maga is folytatta a mondanivaló kibontását, élve a magasművészet technikai előnyeivel.

A JEL-KÉP-ZŐ című kiállítás ünnepélyes megnyitóján Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára kijelentette: Makoldi Sándor kivételes életműve útmutatás mindazoknak, akik keresik a gyökereket, keresik a válaszokat a közösségben létezés mibenlétéről, a minőségi értékteremtés lehetőségeiről.



„A Teremtő kifürkészhetetlen akaratából olykor születnek emberek, akiknek alakja és életműve elegánsan dacol a tér-idő dimenziókkal. Ha nem lennének a nemzetnek mindig újabb táltosai, lelki közvetítői, titokzatos időutazói, lassan sorvadnának erős gyökereink, fakulna az ősi, átörökített tudás ragyogása, és szürkülnének néphagyományaink színei – mondta a kultúráért felelős államtitkár köszöntőjében. – Makoldi Sándor a magyar őstitkok avatott ismerője és hiteles feltárója volt. Felkent és zseniális titoknyitogatóként pontosan tudta, hogyan és miként nyúljon tudott és öntudatlan örökségünk finom szövetéhez. Adja magát a kérdés: honnan jött, miből táplálkozott ez a kifogyhatatlan lendület és elmélyült kitartás egy olyan korban, mely messze nem kedvezett a hozzá hasonló »küldötteknek«… Én hiszek abban, hogy aki teremtő bölcsességgel érkezik erre a világra, az semmilyen körülmények között sem kerülheti el, hogy viszonyítási ponttá váljon. És hiszek abban is, hogy a magukkal ragadó energiák áramlásának fenntartója az elméleti gondolkodás, a kutatás, az alkotás és a tudásátadás egyensúlya. Ez a kifinomult harmónia adja azt a páratlan teljességérzetet, amely a Makoldi-univerzumot jellemzi. Makoldi, a festő, a tanár a néprajztudós – de leginkább az ily módon besorolhatatlan Jelenség – szemlélet- és közösségformáló életművet hagyott szeretett nemzetére. Szemet és szívet gyönyörködtető munkái mély jelentéssel bíró jelképrendszerek bonyolult metszetében született szakrális vallomások magyarságunkról, a néplélekről és a transzcendens világhoz való kötődésünkről. Képei előtt állva erős az érzés, hogy kimond helyettünk dolgokat. Mélyen lakozó ősi titkokat, melyeket mi magunk sokszor nem tudunk értelmezni, nem merünk szavakba önteni. Makoldi valójában a mi szemünkkel és a mi kezünkkel festett. A magyarság egy, közös Szemével és Kezével. Ő maga is azt vallotta, hogy ha a beszélt és írott önkifejezés mellett népzenénk és néptáncunk anyanyelv, akkor a körnek szükségszerűen be kell zárulnia az alkotó-anyanyelvvel – azzal a képzőművészeti megnyilvánulással, amely az ösztönös, spirituális, gyermeki lélekközelségből táplálkozik."


Makoldi egy helyen így fogalmazott: „Közben a népművészetről is »kiderült« – mert megtapasztalták –, hogy mély tartalmakat, tapasztalatokat hordoz, s ugyanazon szemlélettel, mint a gyermekrajzok. Bebizonyosodott, láthatóvá, tapasztalhatóvá vált, hogy ez a természetes, vizuális anyanyelvünk. S a vizuális tárgyalkotó népművészet egyenrangú a szóbeli hagyatékunkkal: kép-jel és szó-kép egybecseng a magyarban."



Závogyán Magdolna hozzátette: ezt látjuk ma itt, jeleket, képeket, jelképzést – a kapcsolódó szóképek pedig itt kavarognak gondolatainkban. A képek szimbólumvilága tiszta forrásból merítkezve tükrözi a magyarság ősi világképét. (A teljes beszéd elolvasható: itt.)


Pap Gábor művészettörténész felelevenítette: Makoldi Sándor a II. világháború idején született, menekülés közben. A család, a nemzet és az emberiség egyformán megszenvedte a világégést, de mintha a Jóisten mindhárom szinten kárpótolt volna bennünket Makoldi Sándor életművével. Példaképe Csontvári volt, kapcsolódott a magyar művelődéstörténet 18. század végi, majd reformkori vonulatához is, amely azzal a felismeréssel indult, hogy érték magyarnak lenni – ennek az értéknek az alapja pedig a népművészet. Hatással volt Makoldi művészetére a magyar szecesszió központi iskolája, a gödöllői művésztelep, amelyet Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor alapított a 20. század legelején.

„Itt érnek össze azok a gondolatok, amelyek a Makoldi-életműben egyesültek: Körösfői-Kriesch Aladár a népművészet hiteles elemeinek fölhasználására, érlelésére, Nagy Sándor pedig a mondai hagyomány beépítésére törekedett, míg a gödöllői művésztelep harmadik tagja, Toroczkai Wigand Ede kihagyhatatlanná tette a csillagos eget" – sorolta a kapcsolódásokat a művészettörténész. – Ez a három: a népművészetünk, a mondavilágunk és a csillagos ég elvezet bennünket Makoldi Sándor életművéhez.

A megnyitó ünnepségen Gyöngy Péter, a Nemzeti Művelődési Intézet Makoldi Sándor Központjának vezetője megerősítette: tevékenységük arra irányul, hogy az alkotó életművét a magyar közgondolkodásba bevezessék.  „A kiállítás példátlan összefogással, a Magyar Művészeti Akadémia, az MMA Népművészeti Tagozata, a Nemzeti Művelődési Intézet Makoldi Sándor Központja és a Makoldi családdal közösen valósult meg" – mondta.

Kékedi László fafaragó, népi iparművész, az MMA Népművészeti Tagozatának vezetője Makoldi jel-képző művészetéről kiemelte: „az alkotó vásznain a magyar ősvallás, a keresztény szimbólumrendszer, a népi díszítőművészet és a modern festészet szellemisége egyetlen nyelvvé olvad össze, és ez a nyelv mélyen magyar és mélyen emberi. Munkásságával olyan vizuális kódot teremtett, amelyben a múlt, a hit, a nemzeti identitás és a személyes meggyőződés egyszerre kap helyet."

Vetró Mihály népművész, tanár, a kiállítás kurátora ismertette a tárlathoz kapcsolódó kísérőrendezvényeket: Az égigérő fénykápolna címmel várják az érdeklődőket Mudry Péter filmjének vetítésére július 16-án, szerdán 16 órakor a Pesti Vigadó Sinkovits termében. A vetítést beszélgetés követi az alkotókkal (közreműködik: Mudri Péter rendező, Rózsa Péter biogazda, Gyöngy Péter központvezető.) Július 26-án, szombaton16 órakor Makoldi Sándor magyar festő (1945-2017) címmel tartanak könyvbemutatót és tárlatvezetést (közreműködik: Makoldi Sándorné néprajzkutató, a könyv szerkesztője és Gyöngy Péter központvezető.) Augusztus 6-án, szerdán 14 órától tanácskozás, kerekasztal beszélgetés lesz Népművészet – kortárs művészet címmel. Augusztus 27-én, szerdán 15 órától pedig Makoldi Sándor vizuális anyanyelvi nevelése kerül középpontba A világ – képben címmel.

A művészeti programban közreműködött Bárdosi Ildikó népdalénekes, MMA-ösztöndíjas és Molnár Miklós népzenész, valamint az Óbudai Népzenei Iskola növendékei Szabó Zoltán és Cenki Zalán tanár urak vezetésével.

A JEL-KÉP-ZŐ – Makoldi Sándor magyar festő című emlékkiállítás augusztus 31-ig látogatható. Helyszín: Pesti Vigadó, az MMA székháza 6. emeleti kiállítóterei (1051 Budapest, Vigadó tér 2.).

Tóth Ida
Fotó: Walter Péter