Párkai István (1928–2023) • fotó: MMA / Lugosi Lugo László
Elhunyt Párkai István karmester, a nemzet művésze
Életének 95. évében, március 17-én elhunyt Párkai István, Kossuth- és Liszt-díjas kóruskarnagy, érdemes művész, a nemzet művésze, a Zeneakadémia karmester és karvezető tanszékének egykori tanszékvezető tanára, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Kevés olyan karnagy van Magyarországon, akinek ne lett volna kapcsolata pályája során Párkai István professzorral. Azon tanár egyéniségek közé tartozott, akit minden tanítványa szeretett és tisztelt, különösen sokat tett azért, hogy a hazai fiatal zeneszerző nemzedék kórusművei előadásra kerüljenek. A Magyar Művészeti Akadémia, a Zeneakadémia, továbbá a Kulturális és Innovációs Minisztérium Párkai Istvánt saját halottjának tekinti.
Párkai István búcsúztatása 2023. április 13-án, csütörtökön 14:30-kor lesz a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában (1124 Bp., Németvölgyi út 99.) az evangélikus egyház szertartása szerint. A gyászjelentés itt olvasható.
Párkai István 1928-ban született Budapesten. Zeneakadémiai tanulmányait zongora szakon kezdte Ambrózy Bélánál 1938-ban, ezt a II. világháború után, 1953-ban tudta befejezni. Eközben 1950-től 1955-ig a karmesterképzőn is tanult Somogyi László osztályában.
1953-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem karvezetés tanszakán volt tanársegéd, később adjunktus, docens, majd egyetemi tanár, 1981-től 1994-ig a középiskolai énektanár- és karvezetőképző szak tanszékvezetője, nyugdíjba vonulása után professor emeritus. Oktatott emellett a Népművelési Intézet (későbbi nevén Magyar Művelődési Intézet) által szervezett karnagyi tanfolyamokon, valamint hazai és külföldi mesterkurzusokon.
1963-ban alapította meg a Liszt Ferenc Kamarakórust, amelynek harminc évig vezető karnagya volt. Az énekkarral számos európai országban és az Egyesült Államokban is fellépett, díjat nyert velük Spittalban, Arezzóban, Middlesbrough-ban és a BBC kórusversenyén. Nagy érdeme volt abban, hogy a kórusok repertoárja új magyar művekkel, köztük a mindenkori legfiatalabb zeneszerzők alkotásaival, ugyanakkor kortárs külföldi komponisták darabjaival gazdagodhatott. A hatvanas években amatőr kórusok és zenekarok élén is jelentős előadások fűződtek a nevéhez, többek közt Purcell Dido és Aeneas és Gluck Alkesztisz című operájának hangversenyszerű előadása. Később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kórusának vezetőjeként szólaltatta meg együttesével Liszt, Kodály és más szerzők nagyszabású kórusműveit.
Párkai Istvánnak több mint fél tucat lemeze jelent meg a Hungaroton gondozásában, továbbá A kórusvezénylés alapjai címmel tankönyvet jelentetett meg. A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének tiszteletbeli elnöke, 2013-tól a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. Munkássága elismeréseként 1978-ban Liszt-díjat, 1995-ben és 1997-ben Artisjus-díjat, szintén 1997-ben Bartók–Pásztory-díjat, 2004-ben KÓTA-díjat, 2007-ben Kossuth-díjat vehetett át. 1998-ben megkapta a Magyar Köztársaság tisztikeresztjét, 2001-ben érdemes művész címmel tüntették ki, 2014-ben pedig elnyerte a Nemzet Művésze díjat.
„Párkai 80" címmel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kiadásában 2008-ban zeneakadémiai tanár-társai, valamennyien egykori tanítványai: Kollár Éva, Erdei Péter, Hartyányi Judit, Sapszon Ferenc, Jobbágy Valér, Kutnyánszky Csaba tanulmánykötettel tisztelegtek mesterük előtt.
A Magyar Művészeti Akadémia portréfilmje Párkai Istvánról 2015-ben készült el, Petrovics Eszter rendezésében.
