Krzysztof Ducki köszöntőjében és előadásában sem hanyagolta a nagy szavakat. Elmondása szerint a PoszTerra vándorkiállítás a V4-es országok kultúrájának egyik csúcspontja. A Külgazdasági és Külügyminisztérium közvetítésével létrejött program már 2021. február 11-én megnyílt – a nagyközönség számára csak virtuálisan, és az ismert okok miatt csak most kerülhetett sor az ünnepélyes megnyitóra és az esemény hátteréül szolgáló konferencia megrendezésére. Most egy nehéz időszak közepén végre egy teremben találkozhattak azok a művészek, akik valamilyen módon kötődnek a plakátkészítés világához. Az előadók a nap folyamán munkásságuk bemutatásán keresztül reprezentálták a szakma színeváltozásait. Hiteles lenyomatot kaptunk arról, mire képes szavak és hang nélkül egy kép, a képi látásmód, egy digitális montázs, az allúzió, a metafora, egy átvitt értelmű tipográfia, az idézetek halmaza, a faktúra, mint új dimenziók létrehozója, egy átértelmezett szemlélet, a kollázsszemlélet, összességében az életünk egészét dokumentumlétbe préselt plakátokon megjelenített vizuális kommunikáció. A konferencia kitért arra, hogyan válik a köztéri poszterekből művészet, mik azok a jellegzetességei, amik megfontolás tárgyává tehetik, hogy egy egyszerű, stilizált plakátot, mint művészeti produktum értékeljünk, illetve hol érhet össze a társadalmi jelenségekre reagáló, véleményformáló, sokszor tabukat döntögető falragasz a kultúrával, sőt a magaskultúrával.
Karel Misek szerint a kultúra a legjobb diplomata, ez köti össze a civilizációkat, mégpedig a tolerancia nyelvén. Minden művész megtalálja azt a nyelvet, ami által szólhat és érthető lesz a társadalom számára, sokan pedig a plakát műfajban találták ezt meg. Általuk meg lehet ismerni, érezni, mi foglalkoztatja az embereket, milyen társadalomban élünk. A plakát mindig az adott korszak tükörképe. Nemcsak a kultúrát öleli át (színház, mozi, zene, irodalom stb.), hanem nagyon fontos társadalmi témákat is behálóz, lenyomata kurrens folyamatoknak. A második világháború után ezekbe a folyamatokba „szállt be" a plakát, és egyre nevesebb képzőművészek nyitása révén vált meghatározó jelentőségű médiummá. A felszólaló művészek a kommunizmus végétől datálódó fejezetek és az újonnan jelentkező ipari forradalom hatására kialakult digitális érában jelölték ki a plakátok helyét és szerepét. Mint mondták, a plakát klasszikus korszaka lehanyatlott, az új világ új formai kellékei a technikai változásokhoz igazodik, ami a falragaszok „bölcsőjének" tekinthető utca (hiszen eredetileg a kiállítótér az utca volt) helyszínéről áttevődik pl. az internet és a digitális médiumok világába. Horkay István festő, képzőművész, a Magyar Plakáttársaság és az MMA köztestületi tagjának meglátása alapján egy folyamatnak vagyunk részesei, ahol a PLAKÁT, mint műfaj átértékelődik és az utcáról a galériák, biennálék tereibe kerül, megjelenik és bizonyító erővel birtokolja az internet felületeit. Egyfajta reneszánsz ez, ahol a PLAKÁT már, mint műtárgy kap szerepet. A tőmondatok egyfajta harciasságával és bizonyító erejével a képi világ felkiáltójellé változik. A digitális montázstechnika számos új lehetőséget kínál, kihasználva a mozgókép és a grafikai háttér viszonyát. Így új képi látásmódot hoz létre, ami mozgó grafikaként értelmezi a megjelenített rétegeket. Lényegében idézetek halmazáról van szó, amelyek sokszor fedik egymást. A kép, a mozgókép, a faktúra, a mozgó faktúra, a szöveg (képben és hangban), a zene mind lehetséges alkotóelem ebben a struktúrában.
Krzysztof Ducki, aki 1982-ben költözött Magyarországra, a kezdetektől igyekezett meghonosítani a plakát műfaját nálunk. A legjobb és legeredetibb művészek mellett fórumot is teremtett ennek az ágnak, kiállításokat, workshopokat, ismerkedős napokat hívott életre, különböző intézetek, szervezetek támogatását nyerte el, egyszóval a kapcsolatteremtés, a nemzetközi kapcsolati háló kialakítását hajtotta végre az elmúlt lassan 40 évben. A magyar plakátok renoméját próbálta kivívni neves művészek felkutatásával és összekötni a többi kelet-európai ország e műfajban alkotó mestereit, grafikusait, festőit – most már látjuk sikerrel. Ekkor került az MMA akadémikusa, Orosz István grafikus, animációsfilm-rendező és Haris László fotóművész, szintén az MMA tagja, figyelme fókuszába.
Orosz István előadásában egy Václev Havel-idézettel mutatta meg a fénykorát élő plakátok erejét. „1989 novemberében, amikor a polgárok akaratát kifejező nyomtatott és rajzolt plakátok ezrei árasztották el városaink házfalait, észre kellett vennünk, mekkora erő rejlik ebben a művészetben." A plakátnak a tv, rádió előretörése ellenére is volt egy reneszánsza a 80-as 90-es években Közép-Európában, épp a politikai helyzet miatt, amikor is egyre erőteljesebben és tabuk nélkül álltak ki. A sorompó a 3 T rendszer után már nem a tiltott és engedélyezett közé emelkedik, hanem az alkotókat osztja két táborra. Azokra, akiknek van, és akiknek nincs mondanivalójuk. A művészetnek utazó nagykövete lett a plakát. Az itt és most, a változások indikátora. Főleg a változások idején teljesíthetik ki hatásukat. Csak az adott helyszínen tölthetik be rendeltetésüket. Aztán „lejár a szavatosságuk, akár egy doboz kaszinótojásnak", az igazi plakátok egy idő után azonban függetleníthetik magukat a kortól és önállóvá, általános érvényűvé változnak. Már nem az a fontos, hogy milyen eseményt hirdettek valaha, hanem a személyiség, aki mögöttük áll, a tehetség, amely hitelessé teszi őket. A jó plakátok odahagyva eredeti funkciójukat, az alkalmazott művészet területéről átkerülnek az önálló képzőművészet világába. Visszaváltoznak azzá, ami a lexikonokban írva van róluk, és még inkább azzá, ami a múzeumok leltárkönyveiben szerepel: emlékeztessen a lehetséges, elképzelt és vágyott szabadságra. A többiről meg előadásokat lehet tartani, arról, hogy volt egyszer egy kor, amit úgy hívtunk Európa közepén, hogy a plakátok kora.
Szó volt arról is, hogyan, miért, és mihez csinálnak plakátokat. Módszerekről, eljárásokról – egyszóval a műhelymunka sajátosságairól. Rengeteg projektekhez készítenek munkákat. A különféle szervezetek, intézmények és a kormány által felkért és megkeresett művészek egy adott tematikához „gyárthatnak" plakátokat. Krzysztof Ducki megemlítette azokat az impozáns kifutási pontokat, ahova eljutottak: varsói, brnói biennálé, trnavai (nagyszombati) triennálé, Budapesti Posterfest. Ennek részeként 2004. június 22-én megalakult Magyar Plakáttársaság is, aminek ő lett az elnöke. A rendkívül sok funkcióval bíró tömegtájékoztatási eszköz a kultúra minden egyes szegmensét érinti, beleértve a „dialógusait" is. Emellett vállalatok vetik be, cégek logója, kampány poszterek, figyelemfelkeltő hirdetések lesznek belőlük, reklámok. Itt a kampány nem feltétlenül politikához köthető. Az egyik előadó például egy iskola hagyományait feltüntető plakáttervezetet készített, ezzel orientálva a figyelmet az intézményre. Ez akár „toborzó plakátnak" is betudható. Vagy véradásra buzdító, környezetvédelem fontosságát hirdető plakát. Ki-ki saját kis plakátkészítő „üzemében" szemléltette a munka teljes folyamatát, képekkel illusztrálva. Az előadások közben kivetítőn futó képekhez sok esetben nem fűztek kommentárt az előadók. Hűen a műfaj lényegéhez hűen hagyták, hogy a képek afficiálják a résztvevőket.
Zárásként egy érdekes és nagyon jó kritikát fogalmazott meg egy lengyel előadó, aki hazája plakátkészítés területén betöltött szerepe kapcsán az egyik legfontosabb kritériumnak a falragaszok üzenetét tartja. A kérdése pedig az volt, hogy egy ugyanabban az elnyomásban élt, totális diktatúra alatt, hogy lehetséges az, hogy Magyarországon nem születtek kommunistaellenes plakátok, csak a rendszer végnapjaitól, 1989-től kezdve?

---

V4 PoszTerra nemzetközi plakátkiállítás
A koronavírus-járvány miatti lezárások miatt a tavasszal Budapesten csak korlátozottan látható vándorkiállítás visszatért a Pesti Vigadóba. A kiállítás 2022. február 6-áig várja a látogatókat a Vigadó Galéria földszinti és alagsori kiállítótereiben.
A vándorkiállítás a 2021-es év folyamán Európa-szerte bemutatásra került a következő városokban: Stuttgart, Róma, Prága, München, Helsinki, Riga, Szarajevó, Lengyelországban Krakkó, Szczawnica, Gdańsk, Szczecin, Wrocław és Olsztyn. A tervek szerint még kiállítják emellett Stockholmban és Vilniusban, illetve Santiago de Chilében online tárlatként is.