Berecz András énekes, mesemondó várja az érdeklődőket a Szívverés a magasban című fotókiállításának hétfői és szerdai tárlatvezetésén. A kiállítás június 22-ig megtekinthető.

Berecz András új szerepben mutatkozik be a közönségnek: „Énekes, mesemondó vagyok, és mint idejében kiejtett, érthető, messze hangzó szavakat keresgélő, egy jó ideje – nem titkolom tovább – harangok ajkára tapadok. Harangtornyokba kapaszkodok fel. Hiába hívnak: Tanár bácsi, művész úr, jöjjön le, kész az ebéd! Jó étvágyat kívánok harangozónak, lelkésznek, kántornak… mennék, a torony nem enged. Harapom a sötétet, a csendet. Se vakolat, se freskó, ahogy hétszáz éve egymásra tették, úgy vannak itt ezek a roppant kövek most is. Lőrés, béke. Galambok szállnak fel, szinte egyben, szűk a hely. Innen már csak a bádogos megy tovább. Repedt palló mozog, alattam harminc méter, csoszogjunk csak!
Na, itt lefekszem. A harang alatt, hanyatt. Por száll fel, szinte világít, a beszűrődő napfényt szórja széjjel. Szegény ingem, hogy nézhet ki! Tüsszentek – fölöttem, a harang mélyéből halk, távoli zúgás verődik vissza. Megérkeztem.
A harang titkát keresem, a harang életjelét – halkuló ünnepeinkét, a fogyatkozó időét. Tehát a harangok évgyűrűit – ajkukon a fényt. Azt, amit a harang nyelve fényez-formáz minden megszólalásakor.
Nyelvében él a harang is. Palástjának sötétjében mélyül és fölfénylik a szép anyag – sohasem lényegtelen szótól, a harang szavától. Ott csillog, ragyog, bronzköpeny alatt, magasban fent, mélyen bent!
Ezt a fényt hozom most ki a toronyajtón magammal – élő harangok elpalástolt fényjeleit."

Helyszín: a Nemzeti Múzeum kertje (Budapest VIII., Múzeum utca 9.).