Mv: A délvidéki Magyarkanizsán megalakult a Magyar Művészeti Akadémia Határon Túli Bizottsága. Az akadémia elnöksége szimbolikus jelentőséget tulajdonít annak, hogy az első önálló bizottsága határon túli helyszínen alakult meg. Németh Ernő hangképes összefoglalója.

Riporter: Az alapszabály rendelkezik a külügy-, az oktatási- és a határon túli bizottság létrehozásáról. Zelnik József alelnök, aMagyar Művészeti Akadémia köztestületté való átalakításáról ezt mondta:

Zelnik József, elnök, MMA Határon Túli Bizottsága: Nagyobb forrásokkal rendelkezünk és aktívabb munkát fogunk végezni. Ennek a munkának az egyik első lépcsője, hogy létrehoztuk a határon túli bizottságot, hogy az eddig is aktív kapcsolatot a határon túli magyar kulturális élettel még magasabb szintre emeljük, még több eszközzel, még nagyobb odafigyeléssel, sűrűbb találkozásokkal. Természetesen az akadémia létre fogja hozni a külügyi bizottságát, ami annyit jelent, hogy a világban hasonló akadémiákkal, művészeti szervezetekkel fölvesszük a kapcsolatot, így természetesen a Szerbiában lévő művészeti szervezetekkel is. Tehát nem csak az itt élő határon túli magyarsággal, és természetesen az összes többi országgal majd folyamatosan.

Riporter: Folyik a tagozatok megszervezése és a tagok felvétele. Számolt be a munkáról Kucsera Tamás Gergely főtitkár, aki szerint korábban nagy igazságtalanság sújtotta a magyar művészetet.

Kucsera Tamás Gergely, főtitkár, MMA: Gyakorlatilag egy nagyon komoly történelmi bűn, ami ugye hiánnyá fajult, szűnt meg, hiszen a magyar kultúra egysége áll helyre azzal, hogy megfelelő rangon kezelik most már az állami hivatalosságok is a magyar közélet, a művészetet is, a kortárs művészetet is a tudomány mellett. Elindult a tagfelvétel és most már ugye ötven levelező taggal bővült az akadémia, hamarosan ugye rendes tagság, illetve levelező tagság ismét bővülni fog. Egy tényt mindenképpen hangsúlyozni kell. A Magyar Művészeti Akadémia olyan módon is megjeleníti a nemzet egységét, hogy a Magyar Művészeti Akadémiának a határon túli tagjai ugyanúgy lehetnek levelező- és rendes tagok, mint a magyarországi tagok. Ebben például különbözik a tudományos akadémiától, tehát teljes jogú tagságot bírnak a megválasztott tagok s nem is kell ecsetelnem tovább azt a tényt, hogy mi hogyan képzeljük el a munkát, nincsen magyarországi művészetkultúra a nevezett egészére való kitekintés nélkül, mint ahogy senki nem képzeli el kizárólagosan, csak a maga hatókörében a munkáját, működését, hanem mindig valami szélesebb egészben gondolkozva, körültekintve végzi azt.

Riporter: A magyarkanizsai Bicskei Zoltán az ottani tagozattal szembeni elvárásairól a következőket mondta:

Megszólaló: Számomra az volna a legfontosabb és ezen dolgozott itt az itt lévő művésztársak közül mindenki egész élete során, hogy minél jobban szervesüljön ez az egységes magyar szellemiség és kultúra, és ezt nem azért tettük, mert ilyen ideák által vezéreltetve, vagy azért, mert ez most épp aktuális politikai valóság is lett, vagy korparancs, hanem ezt így éreztük harminc-negyven éve és mindannyiunk, és ami köllött, az összenőtt, ezért mondjuk, hogy szerves, mert belső szükségletből fakadt és ezért is tudott összenőni, mert ha csak parancs, vagy lehetőség, vagy idea, vagy ideológia, akkor nem biztos, hogy meg is valósult volna, tehát nagyon fontos lenne ebben a pillanatban, amikor mindenfajta szellemiség igencsak roggyant állapotban van, hogy ez a szerves és hagyományhű, hagyományhoz tartozó művészi magatartás, ami jellemzi a délvidékieket, az igenis megjelenjen Budapesten és más közösségben is, én úgy hiszem, hogy a Vigadó az én szememben, szívemben legalábbis úgy él, mint a magyar kultúra, vagy a térségnek egy központi háza, ahol tényleg komoly- és művészetközpont és értékközpontú megnyilatkozás lehetséges egy olyan időben, amikor minden össze-vissza van  maszatolva és szét van kenyve.

(mr1-Kossuth Rádió – Határok nélkül – 2012. 10. 16.)