A megyei múzeumi rendszer megszüntetése után még zajlik az új struktúra finomhangolása – mondta lapunknak Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára.

Hangsúlyozta: a kulturális életben az elmúlt években zajló strukturális átalakítások, például a Magyar Művészeti Akadémiának adott kiemelt státus célja az, hogy az állam egyre kisebb szerepet játsszon a művészeti élet irányításában.

Ezt azzal indokolta, hogy a kulturális élet több területén a közelmúltban is fennállt az 1990 előtti struktúra, a kormányzat azonban az ország megújulásán dolgozik, ehhez pedig szerkezeti változás kell. Az államtitkár azt ígéri: figyelnek a kifizetésekre, hogy ne csússzon a támogatás. Ám arra is figyelmeztet: az intézményeknek abból az összegből kell gazdálkodniuk, amelyet megítéltek nekik.

„Én hiszek a párbeszéd erejében"

A közelmúltban Halász János váltotta L. Simon Lászlót az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkári posztján. Az új vezető szerint a kulturális életben az elmúlt években zajló strukturális változtatások, ezen belül a Magyar Művészeti Akadémiának adott kiemelt státus célja, hogy az állam egyre kisebb szerepet játsszon a művészeti élet irányításában. Halász János azt ígéri, az idén már nem fog csúszni egyetlen, már megítélt támogatás kifizetése sem, viszont az intézményeknek abból az összegből kell gazdálkodniuk, amelyet megítéltek nekik. A települési múzeumok fenntartására eddig 3,31 milliárd forint érkezett meg az önkormányzatokhoz, a rendszer finomhangolása azonban még zajlik. 

– Nagy tiltakozást váltott ki, hogy az MMA, azaz a Magyar Művészeti Akadémia egy 2011-es törvénynek, majd a 2013-as költségvetésnek köszönhetően kiemelt szerepbe került a magyar kulturális életben.

Ráadásul a közelmúltban Szabó Máté ombudsman a 2011-es, MMA-ról szóló törvény megsemmisítését kérte.

Miért tartja fontosnak a kabinet továbbra is, hogy részben az MMA irányítsa a kulturális életet?

 – Az, hogy a művészeti akadémia kiemelt szerepbe került, a kulturális rendszer megváltoztatásának folyamatába ágyazható be. A kormány munkájának célja, hogy a Magyarország megújuljon, ehhez pedig az kell, hogy a kulturális területen is megtörténjenek a szükséges szerkezeti változások, amelyek révén jobban tud teljesíteni az ország. A kulturális élet szerkezetét illetően egyébként is sok elmaradásunk volt: bár történtek változtatások, még több területen a közelmúltban is fennállt az 1990 előtti struktúra, a változtatások következetes végigvitele nem történt meg. Nemrég azonban átalakult a magyar könyvtári rendszer – a települési önkormányzatok megkapták a megyei könyvtárak működtetési jogát –, és sikerült átszervezni a múzeumügyet is. Ilyen típusú változtatásokra a művészeti élet területén is szükség volt. Az MMA-ról szóló törvényt az Országgyűlés fogadta el, a kormány ehhez a törvényhez tartja magát. A cél az, hogy az állam egyre kisebb szerepet játsszon a művészeti élet irányításában. 

– Az MMA-val kapcsolatban viszont rendre felmerül, hogy bár kiemelt helyzetben van, nem a kulturális élet egészét képviseli. Nagyon sok ellentét került napvilágra az MMA-n belül is, hogy csak egy példát említsünk, távozott a testületből mások mellett a konzervatív gondolkodású Szakonyi Károly, az elnökség pedig kísérletet tett arra, hogy lemondassa Fekete György elnököt. 

– Az érintettek részéről mindig felmerülnek kérdések a hasonló horderejű változások kapcsán. Az MMA-n belüli konfliktusokat nem érzékeltem, amikor a cél az, hogy az állam egyre kisebb szerepet játsszon a művészeti élet irányításában – vallja az új kulturális államtitkár testületi ülésükön – nyugalmat láttam és alapos munkát. Az elnökség el tudja végezni ezt a feladatot. 

– Érdekes helyzet állt elő az MMA felügyelete alá rendelt Műcsarnokban, amelynek vezetéséről lemondott Gulyás Gábor főigazgató, aki azonban még nem távozott. Mi várható Műcsarnok-ügyben?

 – Bár jogilag a helyzet tiszta, a lemondás kapcsán felmerülnek kérdések.

Ezeket én is szeretném tisztázni – mindenesetre a törvény szellemében fogunk eljárni. 

– Egy, a Kormany.hu-nak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy együtt kíván működni a kulturális élet szereplőivel. Milyen formában és kikkel zajlanak majd az ehhez szükséges egyeztetések? 

– Az előadó-művészeti szakmai szervezetekkel például csütörtökön egyeztettünk a miniszter úrral, és hamarosan sorra kerülnek a szakágat, területet képviselő egyéb szervezetek is, mint például a Magyar Teátrumi Társaság vagy a Vidéki Befogadó Színházak Szövetsége – ezek vezetőivel egyébként még azelőtt megbeszélést folytattam, hogy a hivatalos ülésen találkoztunk volna. Szintén elindult a párbeszéd az Opera, a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotájának vezetőjével csakúgy, mint a Magyar Táncművészek Szövetségével, a Tájházszövetséggel, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségével, a megyei levéltárakkal és természetesen a Magyar Művészeti Akadémiával – három hét alatt erre volt időm. Én hiszek a párbeszéd erejében. 

– Ezek formális, hivatalos találkozók.

Eljutott önhöz nem hivatalos csatornán is, hogy a művészek egy része elégedetlen a jelen struktúrával, például a támogatási rendszerekkel? – Összességében nem használnám az elégedetlenség szót. Mindenkinek vannak felvetései, és ezek egy része jogos, például ami a csúszó kifizetéseket vagy a későn kiírt pályázatokat illeti. Most ezekre oda fogunk figyelni.

Egy példával élve: a legnagyobb finanszírozó szervezet a Nemzeti Kulturális Alap. Ha valaki ide pályázik, és nyer, majd értesítik, hogy nyert, akkor az a legnagyobb kérdés, mennyi idő telik el a megítéléstől odáig, hogy megkapja a pénzt – a legfontosabb célunk jelenleg az, hogy ezt az időt lerövidítsük.

Ezt a kérdéskört mindenképp áttekintjük. Elődöm, L. Simon László sokat tett eddig ezért. 

– A közelmúltban visszakapták a megyei múzeumokat az önkormányzatok, és a költségvetésben biztosították számukra a még L. Simon László által megígért több mint 3,3 milliárd forintot is. Mekkora összeget kaptak már meg ebből, és lezártnak tekinthető-e ezzel a megyei múzeumi rendszer átalakítása? 

– Eddig 910 millió forint érkezett meg a települési önkormányzatokhoz, 2,4 milliárd pedig a megyeközpontokba, a rendszer finomhangolása, a párbeszéd azonban még zajlik, hiszen egyetlen tollvonással nem lehet egy ilyen rendszert átszervezni.

A szereplők az egyeztetések során majd elmondják, szerintük min kellene még változtatni. 

– A 910 millió forinton felül eső részt időarányosan kapják majd meg az intézmények? 

– A működési támogatáson túl – amelyet a többi között az alapján számoltunk ki, hogy mekkora a gyűjtemény és hány látogatója volt az előző évben –, a támogatások másik részét a különböző programokra fordítható összegek adják. Nem egy helyen szükségessé vált például a kiállítások megújítása: erre pályázatot írunk majd ki külön 300 milliós kerettel. 

– Speciális helyzet alakult ki Szentendrén, ahol a megyei hatókörű múzeumon túl azokat az – eddig állami kezelésben lévő – gyűjteményeket is megkapta az önkormányzat, amelyeket az örökösök adtak át még az államnak, így például a Czóbelvagy a Szőnyi-múzeumot.

Ezek működtetéséhez azonban további forrásokra lenne szükség a megítélten túl. 

– A szentendrei helyzet valóban speciális. Kálnoki-Gyöngyössy Mártonnal, a Ferenczy-múzeum igazgatójával és Dietz Ferenc polgármesterrel zajlanak az egyeztetések.

Ugyanakkor jelentős adósság halmozódott fel a szentendrei múzeumoknál: amikor a megyei múzeumok átkerültek az önkormányzatok kezelésébe, az összes múzeum összadóssága 284 millió forint volt, ebből 231 millió, azaz az összeg több mint nyolcvan százaléka a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságánál halmozódott fel. Nem lenne jó, ha ez újratermelődne az új fenntartási rendszerben, ezért át kell tekinteni az adósságfelhalmozás okát. Mindenesetre ugyanúgy segíteni fogunk rajtuk is, mint a Ceglédi Múzeumon, amelynek szintén adóssága van. – A kulturális élet szereplői közül többen, többször felvetették, hogy az egyes művészeti ágak támogatása nem tűnik arányosnak. Míg mondjuk a települési önkormányzatok által fenntartott előadó-művészeti szervezetek támogatása 2013-ban 11 milliárd forint, az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá sorolt írószövetség harmincmilliót kap az idén – azaz egyetlen kőszínháznak jut olyan nagyságú összeg, mint az írótársadalom nagy részét képviselő írószövetségnek, de más írószervezetek sem kapnak ennél sokkal nagyobb támogatást. Sokak szerint a Móricz-ösztöndíj összege sem jelent már valódi segítséget a pályakezdőknek.

Ha már átalakítják a struktúrákat, nem merült fel az aránytalanságok áttekintése?

 – A Móricz-ösztöndíjat a korábbi havi nyolcvanezer forintról épp most emeltük meg havi százezerre a többi fiatal művészeknek szóló, például a Fisher Annie-ösztöndíj összegével együtt. A kultúratámogatási struktúra bonyolult, bizonyos pontokon egymásba kapaszkodó rendszer. Ha például egy színház támogatást kap, akkor fizethet annak az írónak, akinek bemutatják a darabját, ugyanígy, ha egy zenekar bemutatja egy kortárs szerző művét, akkor a szerző is részesülhet a támogatásból. Az efféle összehasonlítás azért sem jó, mert különböző dolgokat hasonlítunk össze. Azt viszont jónak tartom, hogy ezek az összegek – például az írószövetség támogatása – megjelentek a költségvetési törvényben, korábban ugyanis ez nem így volt.

Ezeknek a szervezeteknek mi adtuk vissza a pénzt, ebben a formában eddig egyetlen szervezet sem részesült támogatásban. Az állam a közgyűjteményeket is támogatja tizenegymilliárd forinttal, ezt mégsem sokallja senki, pedig nagyságrendekkel nagyobb összeg, mint amit irodalomra fordítunk. Az irodalom ugyanis részben piaci szegmenssé vált, a kiadók magánkézbe kerültek, és ha kínnal is, de elkezdett működni a rendszer.

Bár részben deformált ez a működés – a kortárs magyar írókat például javarészt kis kiadók adják ki –, és ezeket az anomáliákat át kell látnunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az állam nem figyel oda az irodalomra, hiszen támogatjuk a kiadást, ösztöndíjakat adunk. 

– A közelmúltban megszüntették a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, és létrehozták a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központot, amelynek működése nem igazán látható át.

Milyenek az eddigi tapasztalatok? 

– A Forster-központ működése azért tűnik bonyolultnak, mert szerteágazó.

Ez a központ foglalkozik a világörökségi kérdésekkel és a műkincspiacot érintő hatósági ügyekkel, míg az épített örökséggel kapcsolatos ügyek átkerültek a Belügyminisztériumhoz, ahol eddig is foglalkoztak az építésüggyel. Nem tudok róla, hogy az átszervezés miatt összeomlott volna bármelyik műemlék Magyarországon. 

– A szakma inkább azt sérelmezi, hogy lerövidült a kötelező régészeti feltárásokra szánható idő, és csökkent az erre szánható összeg. 

– Sokak szerint pazarlás folyt az ágazatban, és szükség volt arra, hogy a kormány egyértelmű szabályokat alkosson ezen a területen, tiszta és átlátható keretek jöjjenek létre.

Most már nem lehet a végtelenségig elhúzni egy ásatást, ilyen rendszert alkottunk. 

– A közelmúltban az operaház főigazgatója, Ókovács Szilveszter jelezte, hogy bár az intézmény megkapta az idén azt a nyolcmilliárd forintot, amely a működéséhez szükséges, arra nem számítottak, hogy ebben az összegben a hozzájuk került Erkel Színház 1,7 milliárdos felújítása és 800 millió forintos éves működése is benne van, ezért pluszforrásokra lenne szükség. Kaphat az Opera további pénzt? 

– Ókovács Szilveszter, mint az egyik kiemelt nemzeti intézmény vezetője, tisztában van az operaház vezetésével járó felelősséggel. Az Erkel Színház felújítása folyamatban van, a nagy ívű elképzeléseket pedig át kell gondolnunk. Ám az általánosan elmondható, hogyha egy intézmény megkapja az éves támogatását, akkor abban az évben abból az összegből kell gazdálkodnia, a felelős gondolkodású vezető pedig a saját költségvetési keretei között mozog. Már egyeztettem a főigazgatóval, nagyszerű elképzelései vannak, amelyek figyelemre és támogatásra méltóak.

Ugyanakkor látnunk kell, hogy mire van forrásunk.

Péntek Orsolya, Magyar Hírlap - 2013. március  23.